1.fejezet

Első nap egy új suliba!Minden 17 éves lány rém álma akinek az élete arról szól,hogy barátok veszik körül,pasik ugrálják körbe és mind emellett ő a suli hercegnője.Ezek közül rám egyik se nagyon tartozik ezért nagyon örülök,hogy tovább állunk innen.Mystic Fallsba költözünk ami egy kisváros Amerikába.Nem azt mondom,hogy nincsenek barátaim de fiúk azok nem vesznek körül,de ez engem egyáltalán nem zavar.Én mindig is egy kicsit magamnak való voltam,ha nem tetszik valami felemelem a hangom.Egy nagyon szép új és nagy házba költöztünk bár az okát ne értem,hogy miért nagy mivel csak én és anyu élünk benne.Apám-at nem ismertem mert a születésem előtt meghalt,pedig szívesen megismertem volna,mert anya azt mondta nagyon kedves és megértő ember volt.Reggel mikor megszólalt a telefonom kicsit furcsán éreztem magam,hogy nem a régi szobámba vagyok.Ez az a szoba is nagyon szép és mindenek előtt világos.Elmentem zuhanyozni,felkaptam a ruhámat és elindultam reggelizni.Anya már nem volt otthon,tegnap monda,hogy állás interjúra megy.Jó bevallom egy kicsit izgulok a suli miatt,mert mégiscsak új embereket ismerek meg és talán még a szerelem is rám talál,ki tudja?A ház viszonylag közel van a sulihoz ezért gyalog mentem.Mikor odaértem az a látvány fogadott mint minden suliba,de mégis kicsit más volt.Nem tudom miért de Mystic Falls-nak van egy kis titokzatos beütése ahogy a sulinak is.Meg kellet keresnem az igazgató nőt,mert nála voltak a beiratkozási papírok.Ezt hamar elintéztem így megkerestem az osztály termünket,és beültem.Az óráknak hamar vége lett,csak 4 osztály főnöki óra volt.Viszont volt két lány,talán barátnők lehettek nem tudom,de egész nap engem bámultak mintha valami rendelleneségem lenne.Megváltás volt végre kiszabadulni a suliból.Nem mentem rögtön haza,hanem elhatároztam teszek egy felfedező sétát az erdőbe.Körülbelül 10 perce sétálhattam mikor valaki hátulról rákulcsolta a kezét a derekamra,de olyan erősen,hogy azt hittem megfulladok.Próbáltam rugdosni,de nem engedte ezért elkezdtem sikítani.Erre a támadóm megszólalt.
-Kicsi Kathrine bátrabbnak hittelek és erősebbnek.Hiába ordítasz nem hallja senki.
-Miről beszélsz?Az én nevem Meredith.Ahogy ezt kimondtam,a férfi engedett a szorításon,végül pedig teljesen elengedett.Annyira fájt az egész testem,hogy nem bírtam felállni így lerogytam a földre.
-Sajnálom,nem akartalak bántani,csak azt hittem más vagy.
-Semmi gáz csak eléggé fáj mindenem.mondtam levegő után kapkodva.
-Nem akarok gorombának tűnni,de megkérdezhetem,hogy mi a neved?
-Meredith P.........akartam mondani,de aztán minden elsötétült.Mikor felébredtem,egy nappaliba találtam magam amit a barna szín jellemzett.Felálltam a kanapéról ahol eddig aludtam,de a lépcsőn egy iszonyat helyes pasi nézett velem farkas szemet.

-Jó vagy?kérdezte.
-Ki vagy te és hol a fenébe vagyok??kérdeztem ingerülten.
-Nyugodj meg.Én támadtam rád az erdőbe.Te elájultál ezért idehoztalak.
-Értem.Mi a neved?
-Damon Salvatore.És a tied?
-Meredith Petrova.mondtam az ő szeme pedig hirtelen kitágult.-Valami rosszat mondtam?
-Nem nincs semmi baj.mondta és elmosolyodott.Legalább még egy órán keresztül beszélgettünk és megállapítottam,hogy nemcsak helyes hanem nagyon jó fej és kedves is.Egyszer csak egy észbontó fiú lépett be a házba.
-Sziasztok.köszönt teljesen nyugodtan mintha ott se lettem volna.
-Nos Meredith ő itt az én kedves öcsém Stefan Salvatore.mondta Damon.Stefan kezébe megállt a pohár amibe tölteni akart magának valamit és felém fordult.
-Damon beszélhetnénk egy percre?kérdezte Stefan.Damon bólintott majd felmentek az emeletre.Pár perc múlva egy vaskos könyvel tétek vissza.
-Meredith el kell neked mondanunk valamit.mondta nagyon kedvesen Stefan és a kezembe nyomta a könyvet,aminek a borítójára az én nevem volt írva.

Régi könyv lehetett,mert elég szétesősnek tűnt.Nem értettem mit akarnak nekem elmondani így kérdően néztem Damonra.
-Miért van erre a könyvre az én nevem írva?
-Nos mindjárt jön egy kedves vagyis két kedves barátunk,mert nélkülük ezt nem tudjuk elmagyarázni és megértetni veled.Annyira kérlek Meredith,hogy bízz bennünk jó?mondta Damon.
-Rendben.mondtam de egyre jobban kezdtem aggódni.Egyszer csak két lány toppant be az ajtón akik.......Akik ugyan olyanok voltak mint én.....És nem voltak elragadtatva tőlem.